Szeret, nem szeret

"Fiatal szerelem. Olyan, mint egy virág. Gyönyörű, de ha nem öntözöd, elhervad."

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Lassan már futottam a suliba, de szerencsére nem kellett. Pont ment előttem Greg is és tudtam, hogy még időben vagyok. Úgy éreztem, jelentősen látszik az arcomon az, hogy boldogabb vagyok. Egyszerre értünk el a bejárat előtti lépcsőhöz. Előttem ment, észre se vett. Mégis, az utolsó pillanatban: -Bocsi, szia! – nézett rám hátra. Előreengedett. Wow! Ez nekem új. Én úgy ismerem, hogy bunkó és esze, „esze” ágában sincs előreengedni a lányokat. Illetve senkit se, esetleg a tanárokat. Kösz – mondtam meglepődve és bementem. A következő pillanatban azt éreztem, mintha valaki megfogná a karom hátulról. Megfordultam, a szívem hevesen vert. De csalódnom kellett. Kiderült, hogy csak az osztálytársam volt az, Reni. Szia! – köszönt. Hello – köszöntem vissza.

- Mi a baj? – látszott az aggodalom az arcán, de nem mondhattam meg neki, hogy mit gondolok Gregről. És mi van, ha nem érti meg? Vagy, ha szétkürtöli? Bár én nem így ismerem, mégis úgy érzem, jobb lenne, ha csak én tudnék róla.

- Semmi érdekes. Csak tudod, még korán van – mosolyogtam. A suliban reggelente bekapcsolják a tévét, ami az aulában van. Nem nagy, de legalább szól valami. Persze nem gyerekeknek Disney meg Nickelodeon és társai, hanem zene.

(http://www.youtube.com/watch?v=lSfNkDCx49Y&feature=player_detailpage)

Felmentünk az osztályba. Kicsit megijedtem, amikor megláttam az ofőt. Azt hittem a jegyekkel van baj vagy a szokásos „veszekedésünkről”. (Ez egy hosszú sztori.) Felírtam a táblára mindent, amit a bállal kapcsolatban a szülőknek tudnia kell. Meg persze nektek is – fordult az osztály felé. A tábla tele lett felesleges dolgokkal, de csak azért, mert mindent átbeszéltünk. Este 8-kor kezdődik, kb. fél 9-kor lesz vége, lesz büfé, de azért vigyünk magunkkal inni, abba a ruhába menjünk, amibe szerepelünk, mert nem lesz helyünk átöltözni a kicsik miatt és a többi, és a többi. A nyolcadikos lányoknak a legjobb. Kivehettek egy egész napot. Szeretnék én is 8.-os lenni. Több ok miatt is. Egy kis időt eltölthettem a gondolataimmal, mivel becsöngettek és abszolút nem jöttem későn. 7:45. Üdvözöllek tesi óra. Mindenki megfogta a tornazsákját és elindultunk az öltözők felé. Az aulában már nem szólt a zene. Charlie bácsi jött velünk szembe és szólt, hogy vigyük vissza a tesicuccunkat, mert viszünk át padokat meg fogasokat a Művelődésiházba. Ez az! Minden vágyam legjobbja az volt, hogy padokat vigyek át az utcán, a zebrán és mindenféle kereszteződésen a Művházig! Végre teljesülhet!

***

Kellett idő nagyobb mennyiségben, mire azt a sok nehéz padot ajtón ki, utcán át, ajtón be, lépcsőn fel, ajtón becipeljük. Nem is beszélve az izomlázról. Annyira fáj mindkét karom, hogy felemelni se tudom. Miért pont nekünk kell ezeket csinálni? És miért reggel? Nem ráér még? Mi vittük fel Renivel az utolsó padot. Körülbelül 12-szer állhattunk meg útközben. Rengeteg gimis srác ment el mellettünk, de nehogy segítsenek. Az összes fiú is mind visszament már a suliba és attól féltünk, hogy Charlie bá’ is. Tehát magunkra maradtunk és egyedül kellett felcipelni a padot a lépcsőn. Csak egyetlen egy ember volt képes segíteni, az se ott dolgozott. Szóval, így jártunk.

- Kemény fél óra volt. Fél óra?! Reni! – kaptam hirtelen a fejem Reni felé.

- Mi az? – ennél érthetetlenebb fejet még én se tudtam volna vágni.

- Mi az, hogy mi az??  Vissza kéne menni a suliba nem itt ücsörögni, mert nemhogy szünetre, de még a 2. óra elejére se érünk oda!

- Még csak 08:27 van.

-Ja, az más – most egy kicsit megkönnyebbültem. Kezdtem félni, hogy nem látom Greget. Várjunk! Mi? Nem! Nem Greget. Nem Őt, hanem Robbyt.

- El kéne végre felejtened – szól hozzám kedves barátnőm.

- Kit? Egy kicsit értelmetlen fejet vághattam és talán egy kicsit ijedtet is, mivel féltem, hogy valakitől megtudta. De kitől is? Nem emlékszek, hogy bárkinek elmondtam volna.

- Nem tudom kiről van szó, de mostanában nagyon el vagy varázsolva és szerintem egy fiú van a dologban, úgyhogy jobb lenne, ha elfelejtenéd, mielőtt valami hülyeséget csinálsz.

- Konkrétan mire célzol?

- Konkrétan még én se tudom – mosolygott rám. Elindultunk vissza a suliba. Igaz, a karom állapota nem javult egy séta alatt, de legalább fel tudom emelni pár centire. Ez haladás! Ahogy közeledtünk a suli felé, egyre hevesebben kezdett verni a szívem. Nem tudom a mai napig miért, de úgy gondoltam ennek utána kell járni. Előreszaladtam és a szívem nem hazudott. Robbyék léptek ki a felső ajtaján. A lábam hirtelen megállt és bárhogy is próbálkoztam, nem indultak meg. Meg kellett várnom Renit. A fiúk szó nélkül mentek előre valami dobozzal. Feltételezem, a keringős cuccok vannak benne.

***

Hála Istennek vége lett a napnak. Már csak a bálig kell várnom és újra láthatom Greget*.* Már megint félrebeszélek... Miért mindig ő jár a fejemben? Nem tetszhet! Ki van zárva! Sohaaa! Pedig valamiért mégis jobban kötődtem hozzá, legalábbis már 2 hete így érzem.