Szeret, nem szeret

"Fiatal szerelem. Olyan, mint egy virág. Gyönyörű, de ha nem öntözöd, elhervad."

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Szeptemberben kezdődött az egész. Egy új, helyes srác jött a suliba. Először nem volt szimpatikus, aztán egyre jobban kezdett tetszeni, de már másnap úgy éreztem ez csak egy srác. Ugyanolyan, mint a többi. Aztán 1 hónap múlva véglegesen kijelenthettem, hogy Ő kell nekem. Megpróbáltam közelebbről megismerni, megpróbáltam megbotlani és „véletlenül” ráesni, hátrafele sétálni, miközben az osztálytársaimhoz beszélek és megint „véletlenül” megtaposni, de sehogy se ment. Kezdett fájni, hogy bármit is csinálok, nem vesz észre, de még csak rám se néz, akkor se, ha előtte állok, és a nevét ordibálom. Csütörtökön elegem lett, ahogy kiengedtek óráról, elrohantam egy közeli parkba és sírtam. Felnéztem és észrevettem, hogy épp erre jön a barátaival. Megtöröltem a szemem, felálltam és elindultam hazafelé. Nem működhet ez így tovább. Most azonnal összeszedem magam és tudomást sem veszek róla! - mondtam magamnak. Átmentem a túloldalra, ahol Ők sétáltak. Robby, vagyis az, aki tetszik, középen, Joe, jobb oldalt, Greg, a legmagasabb bal oldalt, hátul Micky, a legkisebb és mellette Marchel, ő egy kicsit testesebb. Határozottan néztem rájuk és reméltem, hogy már nem látszik a szememen, hogy sírtam. Mindenki határozottan nézett, majd amikor már csak fél méter választott el minket egymástól Greg ezt mondta: Nézzétek! Ott van Robby csaja! Közben vigyorgott, a többiek meg nevettek. Jó érzés volt, de egy kicsit bántott is. Honnan tudják, hogy tetszik nekem? Nem válaszoltam semmit, csak tovább mentem. Viszont már tényleg nem bírtam ki, hátra kellett néznem. Megtörtént. Ők is pont akkor néztek vissza rám. Elgondolkodtam, majd mentem tovább a földet bámulva.

***

Otthon, amint beléptem az ajtón, beviharzottam a szobámba, a táskámat ledobtam a fotel mellé, én pedig szó szerint arccal lefelé az ágyra estem. Anya lépett be. Szia! Mi a baj? – kérdezte „aggódó” hangon. Felkeltem, de nem válaszoltam rögtön. Nekikezdek a tanulásnak – nyögtem ki nagy nehezen. Pedig eszem ágában nem volt tanulni. Megfogtam a fejem és gondolkodtam.  Felidéztem a ma délután történteket. Amikor Gregre gondoltam egy apró és tényleg apró langyos érzést éreztem a szívem tájékán. Lehetséges? Tényleg előfordulhat? Nem. Az lehetetlen. Megpróbáltam most már tényleg a tanulásra koncentrálni. Legalább ilyenkor ne a fiúkon járjon az eszem. Kezdjük a matekkal – jelentettem ki határozottan. 89. oldal, 4-es feladat. Szöveges! Nagyon utálom a szöveges feladatokat. Inkább 8 oldal tizedes törttel való osztás, csak ezt ne! Azt írja, hogy Egy osztályban 8 fiú – oh yeah, gondoltam magamban – és 7 lány jelentkezett a táncversenyre. Alkoss csapatokat a megadott nevekkel, majd végezd el a feladatokat. Mathias, David, Robby Frank, Arnold, Tom, Peter és Greg. Majdnem csúnyát mondtam. Nem kellett több, becsuktam a matek könyvet. Akkor legyen a nyelvtan. Ebben már csak nincs ilyesmi feladat. Könyv kinyit, 6-os feladat. Folytasd a mesét! Greg 14. születésna… és már nem is olvastam tovább. Abbahagytam a tanulást, kimentem a konyhába enni valamit. Gyorsan összedobtam a szendvicsemet. Ideges voltam és fájt is. Egy nagyot haraptam volna a kenyérbe, de helyette a számba kaptam. Eléggé vérzett. Anya mondta, hogyha megtanultam engedjem ki a fürdővizemet. Inkább tusolni volt kedvem, nincs türelmem megvárni, mire kifolyik az a sok víz. Különösen most. Elég gyorsan végeztem, kivételesen. Befeküdtem az ágyba, végiggondoltam, hogy mi történt a mai napon. A délután ott keringett a fejemben, nem tudtam elfelejteni. Mármint Greget. Akkor én most valóban szeretem… vagy csak azt hiszem, hogy szeretem? Furcsa dolgok ezek. Gondolkodásmenetemet anya szakította félbe. Mindent megtanultál? – kérdezte. Oh, tényleg! Nem csináltam meg a házit! Az ördög a bal vállamon angyalnak öltözve azt mondta: Igen anya! Minden kész van. Az igazi angyal a jobb vállamon pedig azt: Nem, nem csináltam meg. Tudod miért nem? Mert van egy Greg a 8./a-ban és úgy érzem, bele vagyok esve és ma délután „beszólt” nekem és nem tudom elfelejteni, meg még a házi is tele van Greggel. Ideges lettem. Igen. Kész. – válaszoltam gyorsan és határozottan. Nem baj, majd holnap reggel gyors megcsinálom vagy a suliban még órák előtt. Magamra húztam a paplant és jó éjszakát kívántam anyának, aki még tévét nézett és a bátyámnak, aki a szobájában gépezett. Utolsó gondolatom Greg arca volt. Így is aludtam el. Álmomban csak sétáltak egymás mellett, Ő és Robby. Beszélgetnek, nevetnek és… hátra néznek?

***

Nem tudom mit láttak, de már nem is tudhatom meg. A telefonom igen hangos ébresztője keltett fel. Úgy éreztem, hulla fáradt vagyok, aludni akarok. Az óraátállítás eléggé megvisel. Leállítottam az ébresztőm zenéjét. Úristen! Kikerekedett szemekkel bámultam a telefonomra. Március 28? Neee! Ma sulibál lesz! Hogy lehet? Ilyen hamar? De én még nem készültem fel. Úgy néz ki, teljesen elfelejtettem a főpróbát. Ja, hogy már az is volt? Mikről le nem maradok… Oh, de! A sima főpróbára emlékszek! A legrosszabb akusztikájú teremben voltunk. A tornatermünkben. Ők is voltak, de nem mutatták be a keringőt. A ruhás főpróba a Művelődési házban volt. Ekkor nemhogy nem mutatták be a táncukat, még el se jöttek! Nagyon elvagyok magamban. Már 06:19 van és én még sehol se tartok. Hamarabb be kell érnem, hogy megcsináljam a házit, viszont Greg csak később megy. Legalább is jelzőkor szokott általában, leggyakrabban. De mit is érdekel ez engem? Gyorsan megcsináltam a reggelimet, tejbe-keksz, egyszerű és nagyszerű. Előkészítettem a ruhámat, felöltöztem, gyorsan bepakoltam mára a cuccaimat és készen is vagyok. Oh, nem. Mégsem. Fogmosás. 06:53. Nem hiszem el! Kész se leszek. 6 perc alatt letudtam a fürdőszobai tevékenységeket. Rendben, akkor van még egy kevés időm megcsinálni legalább a nyelvtant. Szóval, Greg 14. születésnapjára kapott egy… mondjuk egy kutyát. Nagyon megörült neki, mert ez a kedvenc… fajtája? Mindegy, beírom. Ezzel sose leszek kész! Majd befejezem suliban, osztálytársaktól kérek tanácsot, esetleg ugyanazt beírom, csak induljak már el! És én csak most veszem észre, nem is lesz ma nyelvtan meg matek órám… és itt szenvedtem vele. 07:12. Ennyire nem szaladhat az idő. Felkaptam a tornazsákom, kivittem az előszobába. Felöltöztem, kulcs, telefon, minden megvan. Irány a suli!